A memóriakártya olyan hordozható digitális tárolóeszköz, amelynek alakja kártyaszerű. Főbb tulajdonságai: hordozhatóság, energia nélküli adatmegmaradás, kis méret, többszöri írhatóság (Wiki). Az adatok tárolására alkalmas eszközök közül mára az SD-kártyák számítanak a legelterjedtebbeknek. A tárolókapacitásuk az évek alatt a sokszorosára nőt, és sajnos hamisítják is őket. Ezekre az eszközökre jellemző, hogy egyik pillanatról a másikra elérhetetlenné válnak rajtuk az adatok, ezért erősen javasolt a ciklikus mentés!
A Wi-Fi-s memóriakártyák (pl. SD, CF) belsejébe Wi-Fi-t is építenek, így a kártya tartalma vezetéknélküli hálózaton elérhető.
Már említettem, hogy hamisítják ezeket a kártyákat. A módszer általában az, hogy a 250MB-os adathordozó hadrdver azonosítóját átírják és megváltoztatják az ‘M’ betűt G-betűre. Így az eredmény látszólag egy 250GB-os adathordozó amire alig 200MB adatot lehet felírni.
Jónak tűnő, selejtes kártyák is léteznek a forgalomban!
Ezek úgy néznek ki mint a rendes adathordozók, a méretük is rendben van, de olyan problmával szembesülünk, hogy (általában) mielőtt telepírod adattal, a fájlrendszer összeomlik, vagy úgynevezett dirtybit-ek jelennek meg rajtuk. Az adathordozóról letölthető adatok hibásak, nem elérhetőek, vagy a fájlrendszer teljesen olvashatatlan.
Ezért mindig teszteljük, hogy mennyi adat írható az eszközre. Erre itt egy tesztet teszünk közzé, a példaeszköz egy 64GB-os adathordozó.
Grafikus segédprogram
Parancssoros ellenőrzés
Formázzuk meg az adathordozót, és csatlakoztassuk.
- Hozz létre egy 1GB-os adatállományt így
- Írd fel ezt az állományt annyiszor, amekkora az adathordozó legnagyobb mérete
- Ha sikeres az írás, hiba nélkül befejeződik a felírás. Ekkor ellenőrizd felírt fájlokat:
Amennyiben az írás megszakad és nem íródik fel az összes állomány, nézzük meg, hogy hányat írt fel! Ebből megkapjuk, hogy mi a biztonsággal felírható adatmennyiség. Permésztesen a mérettől eltérhetünk szabadon, ha nagyobb (vagy kisebb) állománnyal akarunk dolgozni.
Hozzászólások lezárva