Mától új korszak nyílik a blackPanther OS életében, ahogy a márkaoldalunkon is bejelentettük. Akit érdekelt ez a terület, az olvasott a 2021 februárban kibocsátott „szoftveralapcsomag” kormányzati cuccról is. Illetve akkor tudhatod azt is, hogy tárgyalásokat folytattunk az illetékes (előzőleg NFM) minisztériummal is, és ennek kapcsán olyan hírek keringtek a Kormány hírlevelében, hogy a blackPanther OS jelen lesz egy lakossági szoftvercsomag összeállításánál. Akkor a Pro (üzleti) változat akkor jött létre, amikor az Államtitkár Úr erről levélben is biztosított bennünet (a piros betűs részek, a leírtak tény-hivatkozásai).
Megjegyzés
Azért is volt fontos kiemelni a cikk hivatkozásait, mert máshol tényeket közölni nem szokás. Viszont trenddé vált össze-vissza írni tömény valótlanságot, csúsztatást, a realítás teljes mellőzésével. A cikksorozat megvilágít majd mindent, hiszen tele lesz olyen hivatkozással amit a bevezetőben is látsz. Persze lesz aki szerint ez vállalhatatlan, de ezek az emberek simán felvállalják a hazugságok terjesztését. Sebaj, teljesen hidegen hagy, hogy kinek tetszik és kinek nem, hiszen az elmúlt 20 év történéseit fogom felevázolni, ami nem több mint 20 év alatt a nagy semmit felmutatni tudó, „szabad szoftveres” magyar moslék.
Kezdetek
Akkor legyen ez egy bevezető a kövektező cikksorozathoz!
Annakidején amikor még informatikai vállalkozásban tevékenykedtünk, sorozatos probléma volt az értékrendünkkel ellentétes illegális szoftverek igénye. Egyes helyeken máig divat úgy számítógépet eladni, hogy grátisz felhúznak pár „apróságot„. Jó pár ügyfelet veszítettünk, és inkább elmentek máshova, ahol ezt a „szolgáltatás” a gép mellé igénybe vehették! Bármilyen furcsa is, az illegális szoftvereket lopni csak papíron bűn, senki nem foglalkozik vele (van aki felháborodik, hogy lehet olyan drága egyáltalán, neki arra nincs pénze…). A „szoftver rendőrség” néven elhíresült BSA, de valójában egyesületi formában működő szervezet, tiszavirág életét, és multivállalati érdekeltségét most nem részletezem, csak annyit: az sem volt rendben.
Folyamatosan szembesülnünk kellett a Windows sebezhetőségi, biztonsági, és stabilítási problémái mellett, a legalítás kérdésével is. Természetesen ehhez nagyban hozzájárultak a felasználók is! Sokszor sokkal több problémát okozott a konok „főnök” maga, vagy épp a fiókjának korlátozása, mint a havi újratelepítés. Mondanom sem kell, hogy egy Windows és Office licenc után, más licencet meg se akartak már megvenni, és folyamatosan rezgett a léc, hogy elfordul tőlünk az ügyfél, mert könnyedén talál millió másik embert, aki aztán bármit megtesz, hogy jobbnak tűnjön.
Az illegális szoftverekkel szemben, tisztességgel nem lehet versenyezni, ma sem…
Persze másoknak sokkal jobban ment a bolt! Nekünk és az ügyfeleinknek viszont nem kelleltt aggódnia az illegális szofverek miatt, mert nálunk nem voltak ilyen értékesítések. Sajnos így a kereskedelmet egyszerűen nem érte meg fenntartani, mert a jobb politikai kapcsolattal rendelkezők gyakorlatilag learatták a piacot. Nagyjából ez volt a fordulópont, amikor tudatosult bennünk, hogy a fennmaradásért más utat kell bejárni, ami gyökeres ellentéte annak a magyar trendnek, amitől csak furcsa módon csak nekünk voltak rossz érzéseink.
Amikor az első Linux alapú rendszert láttam a 90′ évek vége felé, akkor még egy-két olyan telepítő létezett csak, amivel parancssorban vagy egy dialóg segítségével kellett particionálni, és megadni a telepítés helyét, a végeremény még egy Windows 95 mellett is, elég primitív és puritán környezet volt. Csak az tudta telepíteni ezeket, akinek elég erős alapjai voltak, és aki képes volt megérteni, hogy épül fel egy Linux alapú rendszer, és az adathordozók. Internet még csak luxuscikknek számított, azokon tartalom (pláne magyar) elérhetetlen volt, és IRC-n, különböző szobákban kommunikáltunk.
Az első ilyen IRC-szobában tartózkodásom ideje, nagyjából 10 percig tartott, akkor mertem feltenni az első és egyben az utolsó kérdésemet is, ugyanis azonnal kidobtak és bannoltak a csatornáról:
„tanulj meg értelmesen kérdezni” üzenettel.
Ezt akkor még egy tahó dolognak gondoltam, de ma már tudom, hogy óriási ostobaság, tájékozatlanság, idegesítő és haszontalan időpazarlás volt – még elolvasni is olyan kérdést-, egy olyan fejlesztői közegben, ahol a fekete-fehér szakmai diszkurzus folyt. Egyszerűen az amatőröknek nincs helye ilyen közegben mert a készültségi szintjük nem éri fel kezdőként az elvárt kommunikációs szinvonalat. Bár a reakció nem volt kellemes érzés, nem vette el a kedvem, hanem felnyitotta a szemem, hogy nagyon keveset tudok, és ahhoz, hogy az elvárt szinten kommunikáljak fejlődnöm kell. Ez elég komoly kihívás volt, hiszen – elsősorban magyar nyelvű – dokumentációk teljes hiányával, és az óriási tudáshiánnyal kellett szembenéznem.
Úgy 1997-et írunk, mikor még olyan naív voltam, hogy azt hittem: ez a világ elég nagy, hogy elférjünk egymás mellett, és, hogy értéket teremteni nagyszerű dolog…
Folytatás a II. részben!
Hozzászólások lezárva