(Előzmények az I. részben Ez a cikksorozat a blackPanther OS születéséről, múltjáról, jelenéről, jövőjéről szól.) A 90′ évek közepére a tehetősebb családoknak már volt ‘personal computere’ otthon (a ZX Spectrum korszakot ugorjuk át) , legalább egy Turbo-gombos 486-os számítógépe. És voltak a gyenge AMD-sek (Jesus Cytrix…),
akikre rásózták az olcsóság jegyében, ajándék DOS és Win3.x kombinációval a gépet, de legalább ők nem fáztak télen, annyira melegedett. Akik képesek voltak haladni a korral, és persze bírták anyagilag a 90-es évek vége már Pentium I./II. számítógépük volt, és arra meg lehetett „szerezni” a Windows 98-at is.
Akkoriban az átlag ember arról a fogalomról, hogy „szoftver licenc”, semmit sem tudott! Egyszerűen nem létezett ilyen, de volt kicsi, nagy Floppy, és sok ilyen adathordozón ARJ-be vagy zippelve bűntelenül adták-vették a szoftvereket a felhasználók (később már ott volt nekünk a ChipMagazin számos melléklete is, tele szoftverekkel).
A „különc”
Mármint én, mert anyukám azt tanította, hogy a lopás az bűn, nem szabad ilyet csinálni… Ezeket sufniból húztam elő, teljesen véletlenül találtam rájuk, a por is rendesen belepte őket.
Nos mi a válasz?! Ha elolvastad a feliratokat a képen….
„Legitim” illegalitás
A hatóságoknál ekkoriban még papír alapon működött a bűnüldözés, és valószínűleg az „illegális szoftverek” törvényi háttere sem létezett (nem néztem utána), ráadásul az összes rendőrnek is illegális szoftvereik voltak, már ha volt már valamilyen számítógépe.
Aki leleményes volt, egész üzletágat épített fel az illegális szoftverek értékesítésére.
Egy kicsi hardver, hátha érdekes lesz pár embernek…
A hordozható (Laptop) számítógépeket a legtöbb ember csak filmekben látott, hiszen az átlag kereset 30-40.000Ft körül volt havonta. Egy ilyen hordozható számítógép ára a 300.000-500.000Ft-ot is elérte. Sokáig státuszszimbólum volt egy hordozható számítógép, akár csak a mobiltelefonok a 90′ évek elején.
Ez volt az első hordozható számítógépem amin Windows 95 volt, és Floppy-n bootoluk az első Linux alapú rendszert. A DOS-ból a NortonCommander kilépésével induló Win95, és ez a gép (DX4-75 Mhz CPU, 4MB RAM), együtt keserítette meg az életemet a lassúságával.
A kényszer nagy úr
Horror ár! Ez a legjobb kifejezés arra amennyibe került egy ram bővítés ebbe a Laptopba, de ha fogtál már forrasztópákát a kezedbe, akkor nem okoz gondot leforrasztani a memória modulokat, egy asztali gép ramjáról. Nos, 6-8MB RAM-al elviselhetőbb élményt (ha lehet rá ilyet mondani) nyújtott a gép.
A csóró magyar, és az megfizethetetlen 500MHz
A 90-es évek végén Magyarországon olyan volt a technológiai fejlődés, mint a világegyetemnek az ősrobbanás. A sivár szoci-betonból hajtottunk át egy új, tükörsima ismeretlen sztrádára. (Akik éltek már a rendszerváltáskor, pontosan tudják milyen élmény volt áthajtani Ausztriába a határnyitás után).
A magyaroknak is beköszöntött a kőkorszak!
Már megengedtünk maguknak egy Pentium 1 Multimédia Desktop PC-t is (hangszórókkal, érted?!), és a Win98 majdnem kiölte belőlem a kíváncsiságot a Linux alapú rendszerek iránt! Veszélyes ez a Bill… Nagyon veszélyes!
Bár Steve Jobs jobban odarakta magát az iMAC gépekkel, dizájnnal (ami a gyengém), és a brutál teljesítményt hirdető legendákkal. A magyarok ezekről csak filmekből tudhattak, és nem csak az indokolatlanul magas ára, de fogalmazó hiányában is, misztikum maradt.
Épp leáldozóban volt a szines-TV , majd a nagyképernyős TV, ezt követően a HiFi üzletág. Teljesen betelt a piac, már javíttatni se jöttek az emberek. Maradt egy 233MMX a boltban, amit a bezárásig már nem sikerült értékesíteni, így hazavittem. Az első komolyabb teljesítmény-fertőzést ekkor kaptam. Azóta se gyógyultam meg belőle….
A 90′ évek végére úgy nézett ki a hardver piac, hogy amit az év elején megvettél, azt az év közepére féláron tudtad eladni, az év végén meg már senkinek nem kellett. Elkezdődtek az overlocking-rallyk, hogy lehet felhúzni a CPU-t, és egy kicsivel többet kisajtolni a gépből, mint amiért fizettél!
És akkor becsapódott a Celeron-atom! Nagyot szólt..
A Celeron processzorokkal léptünk át a kőkorszakból a vaskorba! A 300A processzorok egyes darabjai 500MHz felett futottak, miközben az 500MHz-es processzorok ára, több havi fizetésébe kerültek egy átlag magyarnak. Igy aztán mindenkinek a 300A Celeron kellett, a boltban meg már a tuti stabil 450MHz-re lettek húzva. A kereslet lenyomta az árat, így mire észbe kaptunk a Pentium III 750MHz a 70-80.000Ft-os árával már senkit nem sokkolt annyira.
A pillanat amikor a Linux kiütötte a W98se, Millenium-ot, a Win2000 labdába se rúghatott
Egyre több feladat került át a számítógépre, még akkor is, ha az emberek többsége a Mario, meg a többi felfutó játék miatt vette meg. Mi is összejártunk egy PC boltban DUKE NUKEM lanparty-ra, hogy levezessük a napi feszültséget (igaz Sanyi?!). Egész tehetséges társaság verődött össze, és jó volt hozzá szinte bármilyen ócska gép. A GForce 256 VGA kártyáról még talán a ChipMagazin írt elsőként, hogy micsoda brutális teljesítményre képes, csak az ára kétszer annyi volt mint egy sima PC (nem VGA).
Ezután beköszöntött az optikai meghajtók kora, majd gyorsvonatként érkezett a CD-írás kultusza, ezzel egyidőben pedig az írható lemezek üzletága is beindult.
Akik éltek már a 90′ évek végén és nem a bilit húzták már, azok még emlékeznek arra, hogy milyen élmény volt egy feladat közben, az asztalt telehányó, sokszor értelmezhetetlen hibaablak-tenger élménye, és az összes mentetlen adat elvesztése. Ez a jelenség jó 15 évig keserítette az emberek életét, talán az NT vonalra váltás után szűnt meg (többnyire).
Egy ilyen eset történt velem is! Egy komoly feladatba mélyedtem, mikor – talán – egy véletlen nyomtatási (vagy hasonló, már nem emlékszem) műveletet le akartam állítani, majd közölte velem a Windows, hogy:
„Nincs joga megszakítani ezt a feladatot…”
Azzal a lendülettel felálltam, és….
Bill Gates „terve”, nálam elbukott.
Csak rövid életű volt a függőség amit próbált kialakítani köztem és a rendszere között, de soha többé nem volt a saját számítógépemen alaprendszernek Microsoft termék, hiába kellett vele dolgoznom, hanem….
<< Elsőző 1. rész| Folytatás a 3. részben (hamarosan)
Hozzászólások lezárva